Ön régóta kutatja a beruházások nemzetközi jogi védelmének területét. Miért képvisel ilyen kritikus álláspontot ezzel kapcsolatban?
Két okból vagyok kritikus. Egyfelől a beruházások nemzetközi jogi védelme a nemzetközi jog más területeihez képest az államok szuverén intézkedéseinek sokkal erőteljesebb felülvizsgálatára teremt lehetőséget. Ennek eredményeként pedig a nemzetközi jog többi területéhez képest sokkal erőteljesebben és mélyrehatóbban érinti a nemzeti főhatalom gyakorlását. Ebből kifolyólag pedig a nemzetközi beruházásvédelmi jog anyagi szabályainak és a vele járó hatalomeloszlásnak a megértése valamennyi állam számára nagyon fontos.
A kritikám második oka a beruházások nemzetközi jogi védelmének intézményi rendszerét és eljárását érinti. Az államközi beruházásvédelmi egyezmények értelmében a külföldi beruházó nemzetközi választottbírósági keresettel léphet fel az államokkal szemben. Álláspontom szerint ezeket a kereseteket nem egy független, tisztességes, kellően nyilvános és kiegyensúlyozott eljárásban bírálják el.
Ez tehát azt jelenti, hogy a magánszervezetek, különösen a vállalatok fontosabb szerepet játszanak a beruházásvédelem terén, mint a nemzetközi jog más területein?
Igen, anélkül támaszthatnak nemzetközi jogi követeléseket az államokkal szemben, hogy azt megelőzően igénybe vennék az adott állam nemzeti bíróságait; a javukra ítélő nemzetközi választottbírósági döntés pedig világszerte végrehajtható.
A választottbíróság döntése kizárólag külföldi beruházókat véd, ami elsősorban nagyon nagyvállalatokat vagy nagyon gazdag embereket jelent.
Ezek a sajátos jellemzők vezetnek a beruházásvédelmi jog kritikájához is, azért, mert eljárása tisztességtelen, nem kiegyensúlyozott és nem elég független. Ehhez még hozzátenném, hogy ez az eljárás sok esetben kizárja a nemzeti bíróságok lehetséges közvetítő szerepét a nemzetközi és nemzeti szereplők között.
Ezek szerint a beruházások nemzetközi jogi védelme egyoldalú, és a magánszereplőknek kedvez a szuverén államok hátrányára. Mit nyerhet, illetve milyen kockázatot vállal egy ország az erre vonatkozó egyezmények az aláírásával?
Tágabb értelemben úgy gondolom, hogy helyénvaló, ha a kormányok szeretnének megszerezni külföldi beruházásokat, de nagyon óvatosnak kell lenniük, hogy milyen alkut is kötnek. A kormányzatok úgy is vonzóak lehetnek a külföldi beruházások számára, hogy ugyanezt a nemzetközi választottbírósági mechanizmust nem egy nemzetközi, államközi egyezményben, hanem a beruházóval kötött egyedi szerződésben garantálják. Ezt a szerződést pedig arra a projektre korlátozhatják, amelyet meg szeretnének valósítani. Emellett a nemzeti jogrendszerüket érintően további lépéseket is tehetnek, mint például a beruházót megnyugtató biztosítási lehetőségek megkönnyítése.